Egy

Van úgy, hogy a reggeli kávéfőzés legalább annyira távolinak tűnik, mintha napokkal ezelőtt történt volna, miközben merengek a dolgozólámpa esti fényénél, egyeztetek a heti feladatokról, dagadt, fényes léggömbként terpeszkedik valahol a lobus parietalis peremén a holnapi órák beszédtémája is.

Így született meg ez a blog. Pontosabban a késztetés, hogy a kavargásból valamennyit jó lenne lecsapolni, olyan írásos meditációféleként. (Egyébként a meditáció mellett szól, hogy azt legalább másoknak nem kell elolvasni.) Fordító vagyok, ezért sohasem a saját gondolataim vetem papírra, hanem mindig másokét. Vagyis eddig a blogig ez így is volt.

A Herz-féle szalámiban
Sokkal sűrűbb a só,
Mint más hasonló terményekben
Hidd el, ó, nyájas olvasó!

(Karinthy kétszeres oda-vissza fordítás után)