Seat Toledo
Szerencsés vagyok, legalábbis annak érzem magam. Ma például azért érzem magam szerencsésnek, mert ahhoz elég idős vagyok, hogy ismerjem az internet elterjedése előtti időket, de ahhoz elég fiatal, hogy lépést tartsak az új fejleményekkel, értsem az online "másodlagos világ" működését, tudjam, mit jelent az, hogy "ettől totál bekringéztem", nemrég még TikTokon is regisztráltam, persze magamról nem teszek fel nyilvános videókat (az évek meg a rutin, ugye). Ma az az örömteli gondolat ért utol, hogy milyen jó is volt sok minden gyerekkoromban: suli után (tanulás helyett) mindenfelé bringázni, becsengetni a barátokhoz, hogy otthon vannak-e. Persze mindig otthon voltak, vagy ők is bringáztak és kisvártatva hazajöttek, vagy tudtam, hol kell őket keresni. Kinézni az 5-6 állandó úticél közül egyet, és teljes erőből addig tekerni odafelé, amíg a bringa valahol ki nem farolt a homokon és nem tanyáltam egy jókorát. Egyszer az utcánkban estem akkorát egy szűken bevett jobbka...